Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Paralia 2001. Augusztus 6-15.-ig

   Paralia 2001. Augusztus 6-15.-ig

 

Augusztus 6. Hétfő                                                                     8/1

                                                                                                                               

 

Reggel fürgén ébredünk, mert eljött a nyaralásunk napja.

 

 

 

 

Fél tízre kell a Hősök terére érnünk, a Műcsarnok elé, de mi már egy órával előbb itt vagyunk. Öten indulunk útra, de a buszon hat helyen foglalhatunk el. Így kényelmesen elférünk. Ahogy az iroda ígérte, tízkor indulunk. IRÁNY GÖRÖGORSZÁG !!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tíz perccel fél tizenkettő előtt megérkezünk Kecskemétre, ahol négy, egy órával később Szegeden három új utast veszünk fel. Fél háromkor Rőszkén vagyunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A határon pár perc alatt érünk át, és utána is nagyon jó tempóban haladunk, ezért fél ötkor már Belgrád nem túl csodás panel épületeiben gyönyörködhetünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Éjjel valamivel tizenegy után érünk a Macedón határra. Ezen az országon rövid, de annál kalandosabb az átkelés. Az utak enyhén szólva borzalmas állapotban vannak, és ráadás kép mély szakadékokkal szegélyezett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még jó, hogy éjszaka van, így a félősebbek alszanak.

 

 

 

 

Hazafelé nem bánnám, ha nappal jönnénk, mert a táj a lenyűgöző én szívesen elnézelődnék.           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Augusztus 7. Kedd                                                                         8/2

 

 

Hajnal kettőre érjük el a görög határt. Pár perc alatt átjutunk a „vám” ellenőrzésen. Majd egy tíz perces pihenő következik, utána irány Paralia.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon jó tempóban haladtunk egész úton, ezért egy nagy parkolóban tartunk még egy pihenőt négy órakor (ami majdnem egy órásra sikerült), mint kiderül, azért mert már nem vagyunk túl messze Paraliától.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sofőrök telefonálnak az idegen vezetőnek, mert ilyen hajnalban nem számítanak ránk. Fél hatkor már a Paraliai templom lépcsőjén üldögélünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerencsénk van, mert a mi apartmanunk több szobája is most üresen áll, így már hatkor a szobában vagyunk. Az egyik szoba három személyes, a másik, ami két hálószobából áll négy főre van berendezve. Mind a két szobában marad egy-egy üres hely. A mi konyhánk faltól-falig szürke márványlap fedi, még a mosogató is tiszta márvány. Az egyik szoba a fő utcára, a másik oldalra nyílik, s így mind a kettő hatalmas erkéllyel van körbe véve.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kilátás is csodálatos, előttünk egy park, és utána rögtön a tenger. Az erkélyről kinézve, balra van Paralia nyüzsgő élete, míg jobbra Olimpik Beah felé lehet ellátni. Napközben fel fedeztük, mit hol találunk, itt rengeteg üzlet, és étterem van. Igazán mozgalmas egy kis város. Bekapunk egy gyrost, és veszünk egy-két üveg ásványvizet, majd pár kiló barackot, amit estig fel is falunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Este 7-kor az iroda mögötti szálloda bárjában találkozunk, és mindenki kap egy ouzos koktélt. Az idegenvezető felsorolja a fakultatív programokat. Holnap, szerdán lesz a Meteora kirándulás. Ugyan én már kétszer is voltam, de ezt nem lehet megunni. Döntünk, befizetünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A görög szokáshoz híven, itt még sötétedés után is hatalmas a tumultus az utcán.   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Augusztus 8. Szerda                                                                   8/3

 

 

 

 

 

Ma korán kell kelni, mert hatkor a parknál találkozunk. Még jó, hogy csak pár lépésre van tőlünk. A busz időben indul. Reggel nyolc körül meg állunk egy parkolónál, ahol lehet reggelizni. A buszunkon ékszíjat kell cserélni, így majd egy óra hosszura sikeredik a húsz perces pihenő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oda felé csak átkelünk a Tembi völgy lábánál, mert először a Meteorákat vesszük célba. Meg állunk egy ikonkészítő műhelynél, ahol hatalmas a tömeg. Bemutatják, persze csak körvonalakban, hogy készülnek az ikonok. Van egy üzlet is, ahol lehet vásárolni, viszonylag olcsón. Egy-két apróságot veszünk ajándékba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A buszra visszaszállva elindulunk, hogy megcsodáljuk, a Meteora kolostorok csodálatos világát. Sajnos a busz javítása miatt, nagyon feszített a tempó. Két kolostorba lehetne bemenni, csak az idő nem engedi, mivel mind a kettőre csak 40-40 perc jut, és kb. 50-60 busznyi ember, próbál egyszerre bejutni. Mi úgy döntünk, az idén csak kívülről szemléljük meg a „csodát”.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon sok képet készítünk, mert a látvány lenyűgöző.                        

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Visszafelé megállunk egy étteremnél, itt kettőezer drahma egy fő étel. A csoportból, szinte mindenki eszik valamit. Mi a sült bárányt körettel, és görög salátával választjuk. Hatalmas adagot kapunk, alig tudunk megbirkózni vele.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elhagyva a Meteórákat és Kalambakát, hazafelé indulunk, a Tembi völgyön át. Itt megszakítjuk utunkat, és átkelünk egy kis hídon a völgy felet. A megszólalásig olyan ez a kis híd, mint a Budapesti Erzsébet híd. A túl parton, megnézzük a sziklába vájt kápolnát. Van itt egy forrás, aki megmosdik a vizében, az gazdag, és szép lesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Visszasétálunk a kis hídon, és végig nézzük a kirakodó vásárt. Ajándékba veszünk egy pár apróságot. Későn érünk haza, így ma már csak az erkélyről gyönyörködünk a nyüzsgő forgalomban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Augusztus 9. Csütörtök                                                               8/4

 

 

 

 

Ma a szokásos reggeli teendők (kávé, reggeli, bevásárlás) után, célba vesszük Katerinit. Nem messze a szállásunktól, van egy TABAK üzlet, ha itt vesszük meg a buszjegyet, akkor valamivel olcsóbb.

 

Az elmúlt napokban ki figyeltük, az erkélyről mikor ér elénk a busz, így időben tudunk lemenni. A buszon menet közben próbálunk tájékozódni, bevallom nem sok sikerrel.

 

Egy nagy térnél szállunk le. Itt van egy Mc Donald’s, meg vagyok lepve, mert ez már nem az első görög nyaralásom, de még nem láttam sehol. Körbe sétálunk a téren, vásárolgatunk, nézelődünk, s közben úgy döntünk, hogy gyalog indulunk el visszafelé, majd ha elfáradunk, felszállunk a buszra.

 

Már majdnem kiérünk a városból, mikor meglátjuk a hatalmas „Shampions” hipermarketet. Hát ide be kell mennünk. Próbáltuk megtalálni a mazsolás bort (ekkor még nem ismertük, csak elbeszélésből), de nem találtuk. A választék nagyobb, mint a kis üzletekben, és az árak is kedvezőbbek. Ép, hogy kiérünk az üzletből, pont akkor jön egy busz. Intünk neki, hogy felszállnánk, és meg is áll. A leszállást ugyan így lehet megoldani.

 

Ebédre elkészítjük az otthonról hozott zöldborsó főzeléket. A fagyasztót, borsot használtuk a hűtőtáskába jégakku helyett.

 

A sziesztát mi is pihenéssel töltjük. Délután lemegyünk a partra fürdeni, nagyon jó az idő. Sajnos hamar vége a délutánnak.

Este sötétedés után, elindulunk egy kis esti sétára. Beülünk egy étterembe. Nem vagyunk túl éhesek, ezért csak gyrost eszünk pitában, sült krumplival.

 

Vacsora után még sétálunk, nincs is kedvünk haza menni, mert az egész város teli van emberekkel. Hatalmas a nyüzsgés, még éjfél után is nyitva van minden. A lábaink már majd leszakadnak, ezért a teraszon ülve bámuljuk a hazafelé sétálóturistákat. 

 

Augusztus 10.-11 Péntek – Szombat                                         8/5

 

 

 

 

Mind a két napot úgy terveztük, hogy reggeli után rögtön lemegyünk a partra, és ebédig élvezzük a csodálatos görög tengerpartot. Így is teszünk.

 

 

Az ebédet úgy készítjük el, hogy mind a két napra elég legyen. Otthonról hoztunk milánói szószt, és tésztát, így nem volt sok dolgunk.  A két „gyerek” is sokat segített az ebéd elkészítésében.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A délutánokat is fürdéssel, és napozással töltjük. Pénteket egy tengerparti étterembe ülünk be, ahol a tenger hullámai szinte a lábunkat simogatja. Több félét választunk, sült bárányt, kerámia tálban sült, rakott padlizsánt, tengeri halfilét. Szombaton a már jól ismert helyre ülünk be, és gyros tálat rendelünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az estéket sétával, és vásárlással töltjük, majd a teraszon ülve a már felfedezett mazsolás bort (Mavrodafni) kortyolgatva, kártyázgatunk hajnalig.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Augusztus 12. Vasárnap                                                            8/6

 

 

 

 

 

Ma nagyon rossz időre ébredtünk. Valószínűleg, sétálni és vásárolgatni fogunk csak, mert ebből a borús időből ma már biztos nem lesz jó idő.  Reggeli után, elindultunk körbejárni az üzleteket, egy-két apróságért, és a hűtőt sem ártana feltölteni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lementünk a hajókikötőbe fényképezni. Ilyen borús időd nem lehet sokat látni. Készítettünk 8-10 képet, a nagy hullámokról, és az égről is. Az Olympost most nem is látni, mert annyira párás, borús az idő.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ebédre gombás tésztát készítettünk. Nagyon hamar kész lett, mert az üveges gombás szószt, csak melegíteni kellett, s ez idő alatt a tészta is kész lett.  Könnyű és gyors is az ebéd elkészítése, ha nem egyedül, hanem segítséggel készül.  A két gyerek most is nagyon sokat segített.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A délutáni szieszta után, még ücsörögtünk az erkélyen egy pár órát, nézve a sétáló embereket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Később elindultunk vásárolni. Sajnos már nincs sok időnk, mert a nyaralásunkból már csak 1 ½ napunk van. Ez és a rossz idő is, egy kicsit elszomorított mindenkit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végigjártunk, megint szinte az egész várost, mert otthon ilyenre úgysem jut idő. Olyan jó, hogy itt mindig nagyokat lehet sétálni. Ha majd haza megyünk, megint jön a napi robotmunka, és persze a forgalmas városban nincs is kedve az embernek sétálni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most már vettünk az otthon maradottaknak is ajándékot.  Nem nagy dolgokat, de azért olyan jól esik az embernek, ha nem tud eljutni szép helyekre, akkor kap egy-kép olyan dolgot, amiről eszébe jut az, akitől kapta.  Például, a női kolleganőimnek hűtő mágnest, a fiúknak meg egy kis üveg innivalót.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Délután már kezdett kisütni a nap, de még sajnos nem annyira, hogy fürödni tudjunk, de holnapra már biztos jó idő lesz.  Nagyon számítunk is a jó időre, mert szeretnénk egy jó nagyot fürödni még az utolsó napon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kora este, megint az erkélyről nézelődtünk, és már a csomagoláson járt az eszünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Este megint egy kiadós sétát tettünk, és vásárolgattunk. Az utcán szinte alig lehet elférni a sok embertől, akik szintén az utolsó napon vásárolnak meg mindent. Ilyenkor szerintem sokan mindent megvesznek, amit eléjük raknak, csak vigyenek valamit haza.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én indulás előtt, mindig finoman érdeklődők, ki minek örülne a legjobban. Az idén kagyló, mazsolás bor, mini ventilátor, és Ouzó szerepel a listámon. Vettünk egy 2 literes gyümölcsbort (Sangria), amit majd éjjel az erkélyen fogyasztunk el.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor haza értünk a sétából, összeültünk az erkélyen, a Sangria társaságában, mert ma tartjuk meg egyikünk születésnapját, ami hivatalosan szerdára esik, ami pont a hazaérkezésünk napja. Mivel nem egy, hanem négy helyen lakunk, így most sokkal jobb volt ünnepelni. Elkortyolgattuk a finom bort. Persze a két „fiatalkorú” épp, hogy csak belenyalhatott.   Nagyon jó hangulatban telt el az éjszakánk.  Már rég elmúlt éjfél, mire nyugovóra tértünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Augusztus 13. Hétfő                                                                          8/7

 

 

 

 

 

Nagy bánatunkra, eljött idei nyaralásunk utolsó napja. A reggeli kávénk után lesétáltunk a pékhez, majd a szupermarketbe. Gondolva a holnapi haza indulásra, vettünk egy pár csomag kekszet, süteményt, és üdítőt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mai napra már ismét nyári meleg volt, így lementünk fürödni.  Az egész délelőttöt, a tengerparton töltöttük.  A tegnapi rossz időnek, már nyoma sincs. Az egész part tömve volt emberekkel, akik valószínűleg velünk együtt, holnap indulnak haza. Mindenki kihasználta még az utolsó napot, hogy élvezhesse a görög nyár minden szépségét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ebédre maradt, még egy csomag tésztánk, amihez vettünk sonkát, így meg kész is volt a sonkás tészta.  Nem tudom, ki, hogy van vele, de itt a nyári melegben nem kívánjuk a húst, ezért, s talán a gyors elkészíthetőség miatt, minden második nap ezt készítjük ebédre. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szieszta után megint a tengert vettük célba. Nagyon jó volt a víz, s talán a miatt, hogy idén utoljára fürödhetünk benne, minden percét kihasználtuk.  Szinte már alkonyodott, mikor elbúcsúztunk a tengertől és az apartman felé indultunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Este bementünk az irodába, hogy érdeklődjünk a holnapi indulásról.  Mint megtudtuk, a buszok jó tempóban jönnek, ezért nagy valószínűséggel, kora délelőtt megérkeznek. Nekünk, nincs kijelölt csomag szobánk, hanem az apartman alatti, még beépítetlen területre kell lepakolnunk, 9-re. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sajnos egyre több jel mutatott arra, hogy holnap indulnunk kell haza.  Egész évben erre az egy hétre spórolunk, és várunk, most viszont pillanatok alatt elröppen az egy hét. Talán jövőre hosszabbra sikerül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Visszaérve az apartmanba, mindenki a saját szobájában nekilátott csomagolni.  Mivel a két szoba, a folyosó két végén van, ide-oda kellett sétálnunk, hogy a saját cuccunkat biztos, jó helyre tegyük. Nem lenne nagy baj, ha összekevernénk, de azért megpróbáltunk minden a saját táskánkba pakolni. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mint minden este, most is a fő utcára néző erkélyen jöttünk össze, és beszéltük meg a holnap reggeli ébredést, és bevásárlást. Úgy terveztük, hogy ½ 7-kor kelünk, mert akkor még bőven van időnk a péknél bevásárolni, és reggelizni is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majdnem éjfél, mire visszatérve a saját szobánkba, megpróbáltuk pihenni. Még eltelt vagy  1 ½ óra mire sikerült elaludnunk.   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

Augusztus 14.-15. Kedd – Szerda                                                   8/8

 

 

 

 

 

Sajnos eljött a reggel, és ezzel a hazaindulás napja is.  Korán ébredtünk, így volt időn átgondolni, hogy mindent elpakoltunk e.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lementünk a pékhez, hogy a reggelihez, és a buszra bevásároljunk.  Vettünk apró süteményeket az útra, amit kis díszes papírdobozba tettek, hogy ne törjön össze.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megreggeliztünk, és összepakoltunk. Épp indultunk volna az irodába, hogy érdeklődjünk, mikor megérkezett a busz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leszálltak a most érkezettek, s mivel a mi apartmanunk volt az utolsó a városban, mi voltunk az elsők, akik felrakhatták a csomagjaikat. A busz hátsó részére pakoltuk le a csomagokat, az utolsó sorban öt hely, előtte pedig a két oldalon 2-2 hely volt.  A nagyobb csomagokat, a busz csomagtartójában helyeztük el.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sofőrök azt kérték, hogy ½ 11-re menjünk, a templom elé, mert korán szeretnének indulni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Délelőtt, még sétálgattunk, és fényképeztünk.  Ilyenkor már valahogy nem olyan jó a séta, mint a megérkezés napján.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kért idő előtt már a templom lépcsőjén ültünk, s mivel volt még idő bementünk megnézni belülről is. Sokan töltötték, így az utolsó időnket. A busz pontosan érkezett, s így időben tudtunk indulni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon jól tudtunk haladni, ezért ¾ 1-re már a határon voltunk.  Harminc perc alatt értünk át, és utána kaptunk egy 20 perces pihenőt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Macedón határt 4-re értük el.  Itt is tartottunk, egy rövid pihenőt. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mikor besötétedett, két filmet is megnéztünk, s így észrevétlenül értük el Belgrádot. Este kilencet mutatott az óra mikor elhagytuk a nagyvárost.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megállás nélkül, jól haladtunk, s hajnal ½ 1-re már a Magyar határon voltunk.  Tartottunk egy hosszabb pihenőt, míg a sofőrök, és egy pár utas elfogyasztott egy meleg „reggelit”.

 

 

 

 

 

 

 

 

Korán reggel ½ 4-re értünk a Hősök terére.